És akkor most következzen egy bejegyzés az N97 érzékeny mivoltáról! No persze nem arról lesz szó, hogy ha egy kicsit felemelem a hangom, mert valamit nem úgy csinál, mint ahogy szeretném, akkor megsértődik a kicsike. Nem, nem erről, hanem arról, hogy a finn tervezőmérnökök úgy telezsúfolták érzékelőkkel az N97-et, hogy emiatt talán világpiaci hiány alakul majd ki szenzorpiacon. Kezdjük rögtön az egyik legfurcsább elnevezésű példánnyal, mely nem más, mint a proximity szenzor. Ez az érzékelő a függőlegesen tartott készülék balfelső sarkában található és gyakorlatilag nem tesz mást, mint azt figyeli, hogy nem kerül-e valami a telefon fedlapjának közelébe. Hogy ennek mi értelme? A válasz egyszerű: a proximity szenzor akkor lép működésbe, ha például hívást indítunk a telefonnal és a fülünkhöz emeljük a készüléket. Ilyenkor a szenzor érzékeli testünk közelségét és kikapcsolja az érintésérzékeny (ismét egy szenzitív alkatrész) kijelzőt, hogy hívás közben nehogy véletlenül összevissza nyomkodjuk a panelt.

A következő delikvens a fényszenzor, melynek működése már könnyebben megfejthető a laikusok számára is: ez az érzékelő a külvilágból érkező fotonokkal táplálkozik, és az a feladata, hogy verőfényes napsütés esetén magától megnövelje az LCD fényerejét, esti sötétségben pedig visszavegye azt. A megoldás tehát teljesen automatikus működésű, de azért a felhasználónak is van némi beleszólási lehetősége, ugyanis a menüben személyre szabható a szenzor érzékenysége.

Közvetlenül a jobbfelső sarokban lévő fényszenzor mellett rejtőzik egy 300 ezer képpontot számláló képérzékelő, mely ugyebár nem annyira fotózásra és videózásra, hanem sokkal inkább videóhívásokhoz lett kitalálva, merthogy az N97-tel ugyebár ily módon is lehet kommunikálni. A telefon hátsó traktusában lévő másik, 5 millió pixeles képszenzort már alaposan kitárgyaltuk mind fotózás, mind videózás terén. Maradt azonban még egy szenzor (remélem egyet sem hagyok ki), ami nem más, mint a giroszkóp, amit akár mozgásérzékelőnek is hívhatunk. Ez felel azért, hogy ha elforgatjuk a telefont, akkor ezzel egy időben (vagy legalábbis minimális késéssel) a kijelzőn megjelenített tartalom is elforduljon. A mozgásszenzor teszi lehetővé továbbá azt, hogy egy egyszerű kézmozdulattal, gombok megnyomása nélkül el tudjuk némítani a bejövő hívásokat, vagy az egyéb jelzőhangokat. Na most viszont az én belső szenzorom jelzi, hogy valami táplálék után kellene néznem, gyorsan zárom is soraim...