BeN97

És akkor most következzen egy bejegyzés az N97 érzékeny mivoltáról! No persze nem arról lesz szó, hogy ha egy kicsit felemelem a hangom, mert valamit nem úgy csinál, mint ahogy szeretném, akkor megsértődik a kicsike. Nem, nem erről, hanem arról, hogy a finn tervezőmérnökök úgy telezsúfolták érzékelőkkel az N97-et, hogy emiatt talán világpiaci hiány alakul majd ki szenzorpiacon. Kezdjük rögtön az egyik legfurcsább elnevezésű példánnyal, mely nem más, mint a proximity szenzor. Ez az érzékelő a függőlegesen tartott készülék balfelső sarkában található és gyakorlatilag nem tesz mást, mint azt figyeli, hogy nem kerül-e valami a telefon fedlapjának közelébe. Hogy ennek mi értelme? A válasz egyszerű: a proximity szenzor akkor lép működésbe, ha például hívást indítunk a telefonnal és a fülünkhöz emeljük a készüléket. Ilyenkor a szenzor érzékeli testünk közelségét és kikapcsolja az érintésérzékeny (ismét egy szenzitív alkatrész) kijelzőt, hogy hívás közben nehogy véletlenül összevissza nyomkodjuk a panelt.

A következő delikvens a fényszenzor, melynek működése már könnyebben megfejthető a laikusok számára is: ez az érzékelő a külvilágból érkező fotonokkal táplálkozik, és az a feladata, hogy verőfényes napsütés esetén magától megnövelje az LCD fényerejét, esti sötétségben pedig visszavegye azt. A megoldás tehát teljesen automatikus működésű, de azért a felhasználónak is van némi beleszólási lehetősége, ugyanis a menüben személyre szabható a szenzor érzékenysége.

Közvetlenül a jobbfelső sarokban lévő fényszenzor mellett rejtőzik egy 300 ezer képpontot számláló képérzékelő, mely ugyebár nem annyira fotózásra és videózásra, hanem sokkal inkább videóhívásokhoz lett kitalálva, merthogy az N97-tel ugyebár ily módon is lehet kommunikálni. A telefon hátsó traktusában lévő másik, 5 millió pixeles képszenzort már alaposan kitárgyaltuk mind fotózás, mind videózás terén. Maradt azonban még egy szenzor (remélem egyet sem hagyok ki), ami nem más, mint a giroszkóp, amit akár mozgásérzékelőnek is hívhatunk. Ez felel azért, hogy ha elforgatjuk a telefont, akkor ezzel egy időben (vagy legalábbis minimális késéssel) a kijelzőn megjelenített tartalom is elforduljon. A mozgásszenzor teszi lehetővé továbbá azt, hogy egy egyszerű kézmozdulattal, gombok megnyomása nélkül el tudjuk némítani a bejövő hívásokat, vagy az egyéb jelzőhangokat. Na most viszont az én belső szenzorom jelzi, hogy valami táplálék után kellene néznem, gyorsan zárom is soraim...

A múlt héten egyszer már foglalkoztam az N97 fényképezési tehetségének taglalásával, de úgy gondolom, hogy ez a sokakat érdeklő téma további feszegetést érdemel. Korábban nem esett szó például arról, hogy a kamera milyen remek lencsevédőt tudhat magáénak. Bizonyára emlékeztek még az N95 8GB, vagy akár az N96 fényképezőgépére, melyek frontlencséje bizony olyan védtelen volt a külső behatások ellen, mint mondjuk Fekete Pákó a jegesmedvék között. Ehelyett az N97 egy profi elhúzható lencsevédőt kapott, mely nem csak a karcolódás, hanem az egyéb szennyeződések bejutása ellen is védi a kamerát, illetve áttételesen a fotóinkat és videóinkat. A fényképezőgép funkció életre keltéséhez egyébként elegendő elmozdítani az optika előtti kis burkolatot és már megy is minden a maga útján.

A szituációs módok a következők: automata, egyéni, makró, arckép, tájkép, sport, éjszakai és éjszakai arckép. Ezekhez azt hiszem nem szükséges különösebb kommentárt fűznöm, azt viszont mindenképp meg kell említenem, hogy a dupla LED-re épülő segédfény többek közt vörösszemhatás csökkentésre is képes, így a fotózást követően már nem kényszerülünk arra, hogy utólag retusáljuk fotóalanyaink ˝gyönyörű˝ piros nyuszi szemeit. Az önkioldó funkció 2, 10 illetve 20 másodpercnyi időt biztosít arra, hogy az expo gomb megnyomását követően még oda tudjunk rohanni a csoportkép többi résztvevőjéhez, ezenkívül még manuálisan állítgathatjuk a fehéregyensúlyt (napfény, felhős, izzólámpa, fénycső), a kontrasztot, az élességet, vagy akár expozíciókorrekciót is végezhetünk.

A sajnálattal távolmaradó funkciók listáján olyan delikvenseket találunk, mint például az arcfelismerés, a mosolydetektálás, a pislogásérzékelés, vagy például az érintőfókusz, amik nélkül ugyan lehet élni, de azért a Nokiának ezekről sem ártott volna gondoskodnia. Erről ennyit, most pedig vessetek néhány pillantást az alábbi éjszakai felvételre, ami szerintem tök jó lett (életemben most voltam először vízilabda meccsen):

Eddig még nem tettem említést a videófelvevőről, így hát most következzen ez a téma. Nos, az N97 hozza a manapság teljes joggal elvárható 640x480 pixel / 30 fps szintet, de HD videófelvevőről egyelőre még csak nem is álmodhatunk. A telcsi egyébként rendelkezik egy úgynevezett widescreen (16:9), vagyis szélesvásznú üzemmóddal, de ilyenkor sajnos nem 720x480 pixeles, hanem 640x352 pixeles felvételeket készít. Ettől függetlenül a videóminőséget nem sok kritika érheti - íme egy éjszakai videó (ismét a vízilabda buliról):

Ebben az Oviban nincs semmi gügyögés, hajhúzogatás, vagy csapkodós lepke tologatás, bár játékok azért akadnak szép számmal. A viccet félretéve, az Ovi egy finn szó, mely magyarra fordítva ajtót jelent, és a Nokia ezen az egyfajta digitális nyílászárón keresztül szeretné felfedeztetni a felhasználókkal a különböző érdekes webes szolgáltatásokat. Ezek egyik legfrissebbike az Ovi Store, vagyis az Ovi Áruház. Ez az online bolt a múlt hónapban nyitotta meg virtuális kapuit, és az én kis N97-esem azon első telcsik egyike, melyre már gyárilag fel van telepítve az Ovi Store alkalmazás. Nem meglepő módon alaphelyzetben a szoftver 1.00-ás verziója volt a mobilon, mely az első indításkor gyorsan be is frissítette magát az 1.05-ös kiadásra, én pedig gyorsan szét is néztem az áruházban.

Aki használta már az ˝almás cég˝ olyannyira sztárolt mobilját, annak vélhetően ismerős az App Store, mely rengeteg jobbnál jobb szoftvert tesz elérhetővé a felhasználók számára. No, valami ilyesmit kell elképzelni Nokia módra, és akkor máris van némi fogalmunk az Ovi Store-ról. Amikor belépek az internetes boltba, egy függőlegesen és vízszintesen egyaránt tagolt, a szemnek kellemes designú kezelőfelület fogad. A felső szekciót vízszintesen lehet görgetni, itt tudom kiválasztani, hogy pontosan mit is szeretnék begyűjteni. Választék van bőven, hiszen alkalmazásokat és játékokat éppúgy le lehet tölteni, mint például audió/videó tartalmakat, vagy a telcsit egyedivé tevő különböző dolgokat (háttérképek, csengőhangok).

A kijelző lentebbi részén függőlegesen közlekedve mazsolázhatunk az egyes tartalmak között, melyeket sorba lehet tenni frissességük, vagy akár népszerűségük alapján is. Jó hír, hogy a fizetős cuccok mellett rengeteg ingyenes (hajrá!) tartalom is elérhető, és az is beállítható, hogy a menüben csak a fizetős, vagy éppen csak a free dolgok jelenjenek meg. A pénzért begyűjthető tartalmak sem mondhatók drágának a maguk néhány eurós árával – fizetni értük többféleképpen is lehet.

Az első alkalmazás, amit az Ovi Store-ból töltöttem le, az SMS Preview volt. Ez az alig több mint 350 KB méretű és teljesen ingyenes szoftver megoldja, hogy mostantól ha érkezik egy SMS-em, akkor annak olvasásához ne kelljen bemennem az üzenetek mappába, hanem egyből az alapképernyőn el tudjam olvasni, hogy éppen miért kell hazasietnem, vagy, hogy éppen hol lesz a következő buli a haverokkal. Ha tetszik (vagy éppen ellenkezőleg, a hátunk közepére kívánjuk) a letöltött cucc(ot), akkor arról néhány soros értékelést írhatunk, amivel komoly segítséget nyújthatunk a többi Ovi Store felhasználónak. Most röviden és velősen ennyit erről az Ovi fícsőrről, ha esetleg lesz majd kérdésetek, szívesen állok elébe… J

Maestro, music... Cakk-cakk!

Ha már egyszer multimédiás mobil számítógép, akkor a kamera után a zenebonának is illik néhány szót szentelnem. Ha némi-nemű audió performanszra szeretném rábírni az N97-et, alapvetően két lehetőségem nyílik. Egyrészt ki tudom hangosítani a telefont a saját extra hangszórói révén, másrészt pedig csatlakoztatni tudom rá a gyári alapcsomag részét képező vezetékes és persze sztereó headsetet (vagy egyéb más fülest). Ha vízszintesen tartom a készüléket, akkor a két kis hangszóró az alsó sarkokban keresendő, és hiszitek vagy sem, ezek a kis hangkeltők meglepően nagy hangerőre képesek, és a torzításuk sem vészes.

Ugyanezen orientáció mellett baloldalt találjuk a teljesen szabványos, vagyis 3,5 milliméteres jack aljzatot, mely azonban nemcsak fülhallgatókat, hanem a TV-kábelt is képest magába fogadni, lévén, hogy az N97-en többek közt TV-kimenet is van, de ez már egy másik téma. Na, szóval a gyári headset (HS-45) körülbelül úgy néz ki, hogy az egyik fele tartalmazza a készülék hívási és zenelejátszási funkciót távirányítani képes kis dobozkát, a másik pedig maga a két fülhallgatót. Tény, hogy nem egy Sennheiser, de a hangminősége még így is teljesen korrekt.

Ha a telefonomon tárolt kedvenc dallamaimmal szeretném csiklandoztatni a hallószerveimet, belemegyek a Zene menüpont Zenetár almenüjébe, vagy pedig egyszerűen rányomok az alapkijelzőn előzetesen elhelyezett zenelejátszó ikonra. Itt aztán válogathatok kedvemre, hogy mondjuk előadók, vagy albumok szerint rendszerezem a felvételeket, podcastokat hallgatok, vagy éppen létrehozok egy új playlistet. Megvan a kiszemelt zene, rányomok a lejátszásra és máris felcsendül a muzsika, a kijelzőn pedig minden lényeges adat és kezelőszerv látható. Választhatok véletlenszerű, vagy ismétlő lejátszást, beállíthatom a kívánt hangzást (én a mélyhangkiemelést favorizálom), illetve akár csengőhangnak is belőhetem az éppen hallgatott zenét.

Van másik!

Tény, hogy az N97 óriási memóriájában töménytelen mennyiségű és számos különböző formátumú (MP3, AAC, WMA, stb.) zenei anyagot el tudok tárolni, de azért persze van úgy, hogy már ezekre is ráunok, vagy például friss infókat szeretnék hallani, honnan máshonnan, mint a rádióból. Az N97 sztereó FM rádiója néhány pillanat alatt automatikusan behangolja a körzetemben fogható rádióadókat és az éppen hallgatott rádióadások RDS információit is minden további nélkül képes a szemem elé tárni. Talán már mondanom sem kell, hogy a rádiólejátszó képes a háttérbe húzódni, vagyis rádióhallgatás közben gyakorlatilag bármit csinálhatok a telefonon.

Van másik!

A telcsibe nem csak FM rádiót, hanem FM transzmittert is belegyömöszöltek a finnek. Ennek köszönhetően simán meg tudom oldani a készüléken tárolt zenéimnek a nappalim, vagy a kocsim hifijének hangszóróira történő vezeték nélküli transzportálását. Nincs más dolgom, mint beállítani a kívánt frekvenciát a telefonon, és máris mini rádióadóvá válik az N97! Ja és persze a hifin is be kell lőni ugyanazt a frekvenciát, és már semmi akadálya sincs a zenebonának.

Ahogy az E sorozatú Nokiáknak az e-mailezés és az iroda a szíve-lelke, úgy az N szériás telcsiknek a kamera az egyik legfontosabb alkotóeleme. Sokan úgy vannak vele, hogy minek a telefonba a fényképezőgép, én viszont egy ideje már nem így gondolkodom, hiszen manapság már igenis lehet kapni olyan mobilokat, melyekkel nem csak homályos és pixeles képfoszlányokat lehet megörökíteni. Megsúgom, hogy van nekem egy remek tükörreflexes masinám, de mivel ezt a laza 7-8 kilós szettet nem szívesen cipelem mindenhova magammal, jól jön, ha adott esetben a mobilommal is tudok lövöldözni (mármint képeket). Na, szóval az N97-esemben egy 5 megapixeles fényképezőgép lapul, ami ma már abszolút nem rekordérték, ettől függetlenül nem igazán érzem hiányát a 8 megapixeles szenzornak. A képminőséggel elégedett vagyok, ebben vélhetően komoly szerepe van annak, hogy az ötmillió képpont előtt egy Carl Zeiss optika csücsül. Amiért egy kicsit fáj a szívem, hogy optikai zoom még ebben a csúcs Nokiában sincs, így továbbra is be kell érnem a digitális zoommal, ami annyit ér, mint süketnek a jóreggelt! No persze az autofókusz már nem hiányozhat, és kábé 1-2 másodperc alatt élesre is állítja a témát. Fókuszálás után el is csattanhat a felvétel, az elmentéshez 3-4 másodpercnyi idő kell. Ha gyorsan mozgó témát (pölö a folyton kilométerhiányban szenvedő kislányomat) kell fotózni, bekapcsolom a sorozatfelvevőt, ami villámgyorsan tizennyolc darab 5 megapixeles fotót rögzít, melyek közül aztán a végén egyszerűen ki tudom választani, hogy mely felvételeket szeretném megtartani, és melyek mehetnek a qkába. Nem tudni miért, de a Nokia az N97-be sajnos nem egy ütős xenon vakut, tett, hanem egy LED-es ikerpárt, vagyis a sötétben történő fotózásban továbbra is az N82 a király. Ha közelről fotózunk (például egy gömbszörpöt :) , akkor még elég a LED fénye, de például egy sötét szobát egyszerűen már képtelen normálisan bevilágítani ez a fajta villanó.

Az ISO fényérzékenység szabadon variálható, de azt vettem észre, hogy gyakorlatilag felesleges, mert az automatika korrekten végzi a dolgát. A kamera roppant egyszerű felépítésű menürendszerében gyorsan megtalálható a makró mód (a számtalan szituációs mód között), amivel akár néhány centiméteres távolságból is szuper képeket lehet készíteni. De beszéljenek helyettem inkább maguk a képek:

A végére pedig néhány olyan fotót hagytam, melyeket egy bringás kirándulás közben készítettem:

Néhány napja egyik kedves Olvasóm, Pea kérdezte valamelyik bejegyzésnél, hogy mégis mire elég az a 434 MHz-es ARM11-es processzor, mely a Nokia N97-ben dohog, vagyis például hogyan muzsikál DivX lejátszás közben. No, kérem szépen, az egyik szemem sír, a másik pedig üveg, akarom mondani nevet, ugyanis el kell, hogy mondjam, hogy sok riválisától eltérően az N97 alaphelyzetben bizony nem DivX kompatibilis, vagyis nem tudja lejátszani az ilyen videókat, de azért erre a problémára is létezik megoldás. Az egyik lehetőség, hogy 3rd party DivX lejátszót telepítünk a telefonra, ebből viszont egyelőre nem sok létezik S60 5th Edition-re, mindenesetre a korábbi generációs S60-as masinákra szánt DivX Player az N97-en is működésre fogható.

Ez a kis szoftver sajnos csak komoly akadásokkal és röccenésekkel tűzdelve tudja mozgásra bírni a DivX filmeket, de bízok benne, hogy hamarosan megjelenik majd az alkalmazás újabb, többek közt az N97-re optimalizált verziója is. A második lehetőség, hogy a számítógépünk merevlemezén lévő DivX állományt a Nokia Ovi Suite hathatós segítségével néhány gombnyomással átkonvertáljuk az N97 által komált MP4 formátumba és csak azt követően másoljuk rá a telcsire. Na, ebben az esetben már abszolút zavartalan a lejátszás a 16:9-es képarányú és remek felbontású kijelzőn!

Első körben két filmet tettem rá a készülékre: a 24 hetedik évadának utolsó részét (már most várom a nyolcadik évadot!), és kislányom kedvenc rajzfilmjét, a Maszkabált. Jelentem a 24-et eddig még csak pár percet volt alkalmam nézni az N97-en, mert ahogy kézbe veszem a telefont és leülök vele, máris jön az én kis 15 hónapos csöppségem és folyamatosan azt mondogatja, hogy ˝ma˝, ˝ma˝, ˝ma˝, ami az ő babanyelvén ugyebár annyit jelent, hogy ˝Maszkabált szeretnék nézni, de most azonnal, apa add már oda az N97-et!˝. Természetesen azonnal levesz a lábamról és elindítom neki a lejátszást, de csak azt követően, hogy szétcsúsztattam a telcsit, ilyenkor ugyanis a kijelzőt tartalmazó felső rész kb. 40 fokos szöget zár be a talapzattal, és remek nézőszöget biztosít (mondjuk egy asztalra helyezett telcsinél).

Itt jegyezném meg továbbá, hogy az N97-en már alaphelyzetben ott figyel egy kis YouTube ikon, mely közvetlen hozzáférést biztosít a jutyúb videókhoz. Akinek egyébként egy kicsit is elbódítja a fejét a benzingőz, az vessen néhány pillantást Ken Block okleveles Subaru művész előadásaira – érdemes! A legfiatalabb Olvasóimnak meg a Kisvakondos videókat ajánlom a YouTube-on, természetesen csakis N97-en… J (épp most olvastam, hogy az N97 hivatalosan július elejétől lesz itthon kapható, de már most is elfogadnak rá előrendelést: www.nokia.hu/n97elorendeles)

És ha már YouTube, akkor íme egy nagyon frankó N97 videó, check this out!

https://www.youtube.com/watch?v=6X_IegIjUsg

Nyugalom, a cím nem elírás, és ígérem, hogy Renée Zellwegerről sem lesz egyetlen észrevételem sem ebben a bejegyzésben. Van ennél fontosabb dolgom is, mint például az, hogy néhány keresetlen szót ejtsek a Nokia N97-esem kezdőképernyőjéről. Na szóval itt aztán van élet, mondhatni van itt minden, mint a búcsúban! Nyugodtan elfelejthetjük a szokásos ˝háttérképen néhány apró infó˝ felállást, ehelyett ugyanis igazi vizuális információdömpinggel és maximális személyre szabhatósággal kényeztet a telcsi (persze, csak ha úgy akarjuk).

Az alapkijelző gyakorlatilag hat kisebb szekcióra van bontva, és ezeknek a kis dobozkáknak a tartalmát a felhasználó adhatja meg. És akkor most jönnek a képbe a címben már említett widgetek, amik ugyebár olyan, apró kis alkalmazások, melyek arra hivatottak, hogy egyszerűbbé tegyék életünket. Itt van rögtön például az AccuWeather nevezetű kis widget, melyre elegendő néhány pillantást vetni ahhoz, hogy megtudjam: esernyőt, vagy inkább naptejet ragadjak magamhoz. A widget alaphelyzetben csak a fontosabb információkat közli, de ha rábökök az ujjammal, akkor különböző helyszínekre vonatkozó részletes időjárás előrejelzést, grafikonos adatokat és még műhód képet is biztosít.

Hasonló kis widgetet kapott a nemrégiben már kitárgyalt Facebook, illetve az elektronikus levelezés is, ezenkívül pedig ki kell emelnem a kedvenc névjegyek alkalmazás fontosságát. Ez utóbbi négy kedvenc kontaktunkat jeleníti meg az alapkijelzőn, akár hívóképpel együtt, innentől kezdve pedig ezeket az emberkéket mind hívásban, mind pedig SMS-ben rendkívül könnyen el tudom érni. Egyébként a kedvenc emberkék a telefonkönyv elejére kerülnek, nevük mellett pedig kis csillag látható.

Az ˝Opciók/Tartalom szerkesztése˝ menüpontra bökve tudom módosítani a widgeteket, vagyis itt tudom eltávolítani, illetve másra cserélni őket. Az alapértelmezett widgetek mellett találunk például olyanokat, mint Amazon, AP News, FM-adó, Hi5, Naptár, Slideshow, Zenelejátszó... Ha a tartalom elrejtése opciót választom, akkor bye-bye widgetek, vagyis marad a szokásos fenti információs sáv és persze a háttérkép.

Ha pedig rányomok a főképernyő offline opcióra akkor megvonom a widgetektől az online táplálékot, így azok nem terhelik tovább a mobil net kontómat, de ettől függetlenül nem üres dobozkákat mutatnak nekem, hanem a legutóbb frissített tartalmat. Mit is mondhatnék még? I love this widgets! :)

off topic bejegyzés

Most, hogy már lassan két hete használom az N97-et, rájöttem, hogy mivel van a probléma. Ha a kicsit szűkebb farmeremet akarom felvenni (még mielőtt valaki megkérdezi nem, NEM vagyok emós, csak fejlődő sörhasam van), kétszer meg kell gondoljam, mivel az első zsebbe betéve igen csak félreérthető formát mutat ;), a farzsebembe pedig egyáltalán nem fér be. A csajok mini táskájába meg aztán végképp fogalmam sincs, hogyan fogják beletuszkolni. Na, mindegy, ez most jutott eszembe, és gondoltam megosztom veletek is :)

Ha azt mondom, hogy Social Networking, vagy hogy közösségi hálózat, 10-ből legalább 7-8 emberke merev, értetlen tekintettel néz vissza rám. Ha azt mondom, hogy iwiw, na az már más: ezzel a hungarikumnak tekinthető netes barátkereső és kapcsolatápoló szolgáltatással manapság már mindenki tisztában van. Olyannyira, hogy néhány hete még édesanyám is beregisztrálta magát, akitől mindeddig fényévnyi távolságra volt az iwiw, de persze azért egyszer már elkérte az accountom adatait, hogy rajtam keresztül titokban azért ő is fürkészni tudja az ismerőseit. Na de most nem is ez a lényeg, hanem hogy tapadjon a bélyeg, vagyis, hogy a zsírúj Nokia N97-em egy vérbeli ˝szósöl netvörking˝ mobiltelefon. A telcsin már alaphelyzetben ott figyel a Facebook alkalmazás, vagyis igazi kulcsrakész közösségi hálózat támogatást kapunk. A Facebookot talán már nem szükséges bemutatnom, hiszen ez gyakorlatilag ugyanolyan, mint az iwiw, csak éppen világméretű, vagyis sokkal több felhasználóval bír. Bevallom a Facebook még nekem is új, mint fiatal apukának a hajnali kétóránkénti gyereksírás, de persze nem ördöngösség a használata, csak kár, hogy egyelőre kevés magyar ismerőst találtam.

Az N97 alapkijelzőjén a sok egyéb widget mellett ott rejtőzik a Facebook sajátja is, melyről egyetlen szempillantás alatt megtudhatom, hogy milyen közösségi üzenetem érkezett, vagy, hogy éppen ki jelölt be engem. Ha az ujjammal rábökök a widgetre, az azonnal betölti az egész kijelzőt és a számítógépen megszokotthoz hasonló interfészt lök az arcomba.

Itt aztán gyakorlatilag minden ugyanúgy megtehető, mint a PC-s Facebookban, legyen szó az üzenetek olvasásáról, a státusz módosításáról, ismerősök kereséséről, új eseményekre történő regisztrálásáról, vagy éppen profilmódosításról. Ha egy új profilképet szeretnék feltölteni, választhatok, hogy az N97 galériájából töltök fel egy fotót, vagy gyorsan fotózok egy új képet, de ezenkívül akár még tagekkel is elláthatom az arra alkalmas felvételeket.

Úgy vettem észre, hogy a Nokia az elmúlt években először is szépen lassan növelni kezdte a mobiljaiba szerelt kijelzők méretét, a legfrissebb trend pedig azt mutatja, hogy mostanság már azok érintésérzékenységéről is gondoskodik. Hiába volt már 2,8 colos LCD az N95 8GB-ban és az N96-ban, egyszerűen frusztrált, hogy a kijelzőn megjelenő ikonok nyomkodása az ujjlenyomat lerakódáson kívül semmi eredményre nem vezetett. Ennyit a múltról, most pedig vissza az N97-esemhez, melyben bizony már egy minden hájjal megkent érintőkijelző leledzik. A témához kicsit jobban konyítóknak elárulom, hogy az N97-be szerelt TFT display nem kapacitív, hanem rezisztív fajtából való, ettől függetlenül mindenképpen kellemes meglepetést jelent.

Bizony sikerült előrelépni az előző (és a maga nemében tulajdonképpen első) tapikijelzős Nokia, az 5800 XpressMusic óta, ami konkrétan ott érhető tetten, hogy az ujjunkkal némileg korrektebb módon, pontosabban és egyszerűbben tudunk bánni a virtuális gombokkal, melyek lenyomását egyébként egy apró vibra rezgés jelzi nekünk és tudatosítja bennünk. A finnek egyébként a jelek szerint egyértelműen ujjal történő használatra találták ki a készüléket, melynek ékes bizonyítéka, hogy a telefonból sajnos sehonnan sem lehet kihúzni egy stylus-t, pedig szerintem biztosan lenne rá igény. Mini cerkát azért még így is kapunk, csak éppen egy külső, lógós, kupakos fajtát:

A 24 bites színmélység által biztosított több mint 16 millió színárnyalat megszámolására eddig még nem volt időm, de a viccet félretéve, az N97 képe abszolút élettel teli és színekben gazdag. A már említett 5800 XpressMusic-hoz képest egyébként további előrelépést jelent, hogy a kijelző immár nem 3,2 colos, hanem 3,5 colos képátlóval büszkélkedhet, ami ugyan nem rekordérték, de szerintem bőven elegendő, és egy még ennél is nagyobb LCD miatt akár jelentősen is nagyobb lenne maga a telefon. Talán mondanom sem kell, hogy vadonatúj szerzeményemre úgy vigyázok, mint egy hímes tojásra, és egyelőre csak bízni tudok abban, hogy a karcolásálló bevonat hónapok múlva is biztosítani tudja a kijelző karcolásmentességét. A dobozban egyébként találtam egy spéci törlőkendőt is, és azt hiszem, hogy idővel mindenképpen beszerzek egy elegáns kis tokot is a telcsihez. Egyelőre ennyit, most éppen rohannom kell, de előre jelzem, hogy az UI (gy.k.: felhasználói felület) hamarosan külön kitárgyalást fog elszenvedni általam. (na, ezt most jól megaszontam :)

Akksi, szoftver, legénybúcsú

Jelentem, túl vagyok az első napokon, és már-már kezdem belakni vadonatúj szerzeményemet, a Nokia N97-et. Az első bejegyzésben taglalt kicsomagolást követően először is alaposan feltöltöttem az akksit és csak azután kapcsoltam be magát a készüléket. Itt jegyezném meg, hogy a Nokia egy igen csak combos akksit szerelt az N97-be, vagyis bízhatok benne, hogy az egyszerűen csak ˝mobil számítógép˝-nek titulált masina nem fog már néhány órás használat után cserbenhagyni. A valós használati időre a későbbiekben még vissza fogok térni, addigra már többet fogok tudni mondani róla Nektek. Egyébként az N97-be ugyanaz az 1500 mAh-s akksi került, mint ami a Nokia E90-ben is van, ami nekem külön öröm, hiszen Béci kollégámnak E90-ese van, és mindig van nála egy tartalék akksi is, amit vészhelyzetben gyorsan lenyúlhatok (ugye Béci? :). A beröffentő gombocska amúgy a felső élre került, amit ha lenyomok, egy finom kis vibrálás jelzi, hogy már éledezik a telcsi. Ezután jöhet egy kis malmozás, mert a bekapcsolási idő egész pontosan 25 másodperc, de tutira biztos, hogy ez később majd csökkeni fog, hiszen az új szoftverek általában mindig felpörgetik az első firmware-rel általában még lassúcska mobilokat. Mondanom sem kell, hogy első körben gyorsan meg is néztem, hogy milyen szoftver van az N97-esemen: rányomtam az alapkijelzőn alul középen lévő, virtuális tárcsázó gombra és bepötyögtem a mágikus *#0000# kódot. Ezek szerint a telcsimen egy bizonyos 10.0.012-es szoftver van, amit szerintem néhány héten belül biztosan frissíthetek majd a Nokia Software Updater-rel, mert tapasztalataim szerint a Nokia egész korrekt terméktámogatást nyújt ezekhez a smartphone-okhoz.

Egyébként a sógorom legénybúcsúja remekül sikerült - volt ott minden, mint a búcsúban, de részletekbe most inkább nem mennék bele J Na mindegy a lényeg, hogy Tominak most már Game Over, mint ahogy az újdonsült pólóján is olvasható:

A buli szuper volt, de a pubban szinte alig volt valami pilács, ettől függetlenül az N97-tel lőtt fotók egész jók lettek, köszönhetően a dupla LED-es vakunak. Életemben most először pókereztem és hát szűz kéz szerencsét hoz alapon annak rendje és módja szerint megnyertem a legénybúcsú pókerpartiját! :) Azt hiszem le is töltök majd valami korrekt kis póker programot az N97-re...

185 nap, az annyi, mint körülbelül 26 hét, vagyis egy fél esztendő. Ez az idő lehet sok is, kevés is, mindenesetre, ha várakozásról van szó, akkor bizony inkább az előbbi. Gyorsan a lényegre térek, vagyis elárulom, hogy az említett 185 napos időszak mely két időpont között telt el az életemben.

Az első dátum nem más, mint 2008. december másodika, amikor is a Nokia lerántotta a leplet legújabb felsőkategóriás okostelefonjáról, az N97-es készülékről, melynek érkezéséről akkor még csak annyit lehetett tudni, hogy valamikor 2009 első felére fog esni. Ez ugyebár lehetne akár egy januári időpont is, de persze tudat alatt mindenki sejthette, hogy sokkal inkább egy nyár eleji dátum lesz a befutó.

A második dátum pedig 2009. június 5., vagyis a mai nap, amikor is hosszas várakozást követően végre kézbe vehettem vadonatúj telefonomat, ami természetesen nem más, mint a fél esztendeje bejelentett Nokia N97. Még csak néhány órája mondhatom el magamról, hogy - Európában az elsők közt - újdonsült N97 tulajdonosnak vagyok tekinthető. Izgalommal teli kíváncsisággal vágok bele a telefon mindennapi használatába, nyúzásába és vallatásába, melyről eme blogon keresztül mindenkivel szívesen megosztom a tapasztalataimat. Eddig még sohasem blogoltam, és nemrég még azt sem gondoltam volna, hogy pont egy mobiltelefon lesz az a valami, ami egy majdani blogom tárgyát fogja képezni. No de ezt is megéltük! :) Ja és még valami: a nevem egyszerűen csak „Ben”, ha ez esetleg még nem derült volna ki a blog címéből...

Egyelőre ott tartok, hogy átvettem a friss ropogós csomagot és elkezdtem átnézni, hogy pontosan mit is rejt a készülék doboza. High-end smartphone-ról lévén szó, korántsem meglepő, hogy a telefon körítése sem éppen szegényes, de szavak helyett beszéljenek inkább az alábbi fotók, melyeket nemrég készítettem az N97 kidobozolásáról (még pedig hőn szeretett N82-esemmel). Egyelőre így első körben ennyi, de hamarosan újra jelentkezem. Ígérem akkor már egészen a bekapcsolásig is el fogok jutni. (már ha a sógorom ma esti legénybúcsúját sikerül komolyabb agysejt veszteség nélkül megúsznom – tényleg, ott már az N97-tel fogok fotózni!)