Maestro, music... Cakk-cakk!

Ha már egyszer multimédiás mobil számítógép, akkor a kamera után a zenebonának is illik néhány szót szentelnem. Ha némi-nemű audió performanszra szeretném rábírni az N97-et, alapvetően két lehetőségem nyílik. Egyrészt ki tudom hangosítani a telefont a saját extra hangszórói révén, másrészt pedig csatlakoztatni tudom rá a gyári alapcsomag részét képező vezetékes és persze sztereó headsetet (vagy egyéb más fülest). Ha vízszintesen tartom a készüléket, akkor a két kis hangszóró az alsó sarkokban keresendő, és hiszitek vagy sem, ezek a kis hangkeltők meglepően nagy hangerőre képesek, és a torzításuk sem vészes.

Ugyanezen orientáció mellett baloldalt találjuk a teljesen szabványos, vagyis 3,5 milliméteres jack aljzatot, mely azonban nemcsak fülhallgatókat, hanem a TV-kábelt is képest magába fogadni, lévén, hogy az N97-en többek közt TV-kimenet is van, de ez már egy másik téma. Na, szóval a gyári headset (HS-45) körülbelül úgy néz ki, hogy az egyik fele tartalmazza a készülék hívási és zenelejátszási funkciót távirányítani képes kis dobozkát, a másik pedig maga a két fülhallgatót. Tény, hogy nem egy Sennheiser, de a hangminősége még így is teljesen korrekt.

Ha a telefonomon tárolt kedvenc dallamaimmal szeretném csiklandoztatni a hallószerveimet, belemegyek a Zene menüpont Zenetár almenüjébe, vagy pedig egyszerűen rányomok az alapkijelzőn előzetesen elhelyezett zenelejátszó ikonra. Itt aztán válogathatok kedvemre, hogy mondjuk előadók, vagy albumok szerint rendszerezem a felvételeket, podcastokat hallgatok, vagy éppen létrehozok egy új playlistet. Megvan a kiszemelt zene, rányomok a lejátszásra és máris felcsendül a muzsika, a kijelzőn pedig minden lényeges adat és kezelőszerv látható. Választhatok véletlenszerű, vagy ismétlő lejátszást, beállíthatom a kívánt hangzást (én a mélyhangkiemelést favorizálom), illetve akár csengőhangnak is belőhetem az éppen hallgatott zenét.

Van másik!

Tény, hogy az N97 óriási memóriájában töménytelen mennyiségű és számos különböző formátumú (MP3, AAC, WMA, stb.) zenei anyagot el tudok tárolni, de azért persze van úgy, hogy már ezekre is ráunok, vagy például friss infókat szeretnék hallani, honnan máshonnan, mint a rádióból. Az N97 sztereó FM rádiója néhány pillanat alatt automatikusan behangolja a körzetemben fogható rádióadókat és az éppen hallgatott rádióadások RDS információit is minden további nélkül képes a szemem elé tárni. Talán már mondanom sem kell, hogy a rádiólejátszó képes a háttérbe húzódni, vagyis rádióhallgatás közben gyakorlatilag bármit csinálhatok a telefonon.

Van másik!

A telcsibe nem csak FM rádiót, hanem FM transzmittert is belegyömöszöltek a finnek. Ennek köszönhetően simán meg tudom oldani a készüléken tárolt zenéimnek a nappalim, vagy a kocsim hifijének hangszóróira történő vezeték nélküli transzportálását. Nincs más dolgom, mint beállítani a kívánt frekvenciát a telefonon, és máris mini rádióadóvá válik az N97! Ja és persze a hifin is be kell lőni ugyanazt a frekvenciát, és már semmi akadálya sincs a zenebonának.